Reggel 5.30-kor ébredtem szokás szerint, megint hülyeséget álmodtam, de azért jó volt. A tegnapi terepgyakorlat egy kicsit fárasztó volt, ezért aludtam ilyen sokáig. Márk születésnapjára már kinéztem egy optikai-lézeres irányzékú teljesen automata ismétlő karabélyt.
Felébredtek a gyerekek is, Dominikát magammal vittem a fegyverüzletbe. Kicsit mérges lettem rá, mert folyamatosan tologatta a kis bevásárlókocsiját, és nem hagyta lefotózni régi vágyamat, a pulton levő új generációs Snipert. Persze a boltba - annak ellenére, hogy időben megrendeltem - nem érkezett meg az ajándékba kinézett puska.
Átmentünk egy másik barátom boltjába körülnézni, hátha neki van, de ő épp elfoglalt volt, átvette az új árut. Szóval nem lett meg az ajándék.
Vettem a gyereknek ezt a festményt, nagyon reméltem, hogy tetszik neki (erről később). Állítólag szereti a repülőgépeket.
Hazafelé felvettük a nagymamát és a húgom gyerekeit a strandon. Véletlenül találkoztunk régi kiképzőtisztemmel és az unokaöccsével, meghívtam őket is a délutáni kerti mulatságba.
Bevásárlás közben megint Dominikára kellett figyelni, annyi a szemét perverz, hogy a rendes ember szinte már azt sem tudja, hogy védje meg szeretteit. Vettünk zöldséget, fagyit és a tortára rakétás díszeket. Bár a karalábét kitiltottam már egyszer a lakásból - rohadt egy szaga van -, Klári mégis azt kért a vendégeknek.
A kertben már javában mókáztak a gyerekek, a kis Anuthi is önfeledten gyomlálgatott, engedélyeztem is neki másfél óra kimenőt estére.
A hangulat elragadó volt, mikor megkezdődött a terrorista-elhárító bemutató. Szalai Béciék szokás szerint a legjobb formájukat hozták, mondjuk a torta háromnegyedét meg is ették.
Meghitt este a családdal, és a két kis Fülöp-szigeteki védencemmel, akik segítenek majd a ház körüli munkákban. Márk örült a képnek, - talán túlságosan is lelkesedett - azért nem hagyom, hogy semmirekellő, naplopó művész legyen belőle.
(van ez itt is)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése